Ford Fairlane, a rock and roll detektív, akinek magyar hangját Nagy Feró kölcsönözte, Stanley névvel illette az alsójában lakó jó barátját, aki mindig félórával korábban kelt nála. Stanley. Mint az ütve fúró! Tudják! Az amerikai filmekben szokás, hogy a szabad szájú férfi főhős elárulja a Titkos Nevet.

A magyar kocsmai kultúrában is ismerünk ilyen nótákat, gondoljunk csak a „Van nekem egy csíkos gatyám” kezdetű örökzöld dallamra. A nők innen tudják, hogy a férfiak gyakran nevet adnak neki. Cápának, Pörölynek, vagy valamelyik film ihletésére egyéb vicces vagy komoly nevűnek emlegetik férfiasságukat – legyen az bármekkora!

Vannak dolgok, melyeket Nem Nevezünk Nevükön. Harry Potter kalandjaiban egyedül a főhős volt elég bátor hozzá, hogy ki merje ejteni a rettegett Voldemort nevet. A mágia titkos tanításai szerint, aminek a nevét ismerjük és kimondjuk, afölött hatalmat szerzünk. Aminek nem merjük kimondani a nevét, nem merjük elnevezni, annak hatalmától félünk. Amitől félünk, arról csak suttogni szoktunk, a félhomályban. Vajon miért csak a félhomályban suttogunk, az emberi nemi szervekről? Miért félelmetes nevükön nevezni őket? Miért számít káromkodásnak, vagy pejoratív értelműnek majdnem az összes szó, mellyel nyelvünk leírhatja a genitáliákat? 

Öcsike, Jancsika, Egyszemű és társai
A férfiak közt legitim dolog a nemi szervekkel való kérkedés. Egy sport-öltözőben, a munkahelyi szekrények során, vagy akár a céges mosdóban a férfiak általában pillanatok alatt felmérik, hogy kinek mekkora van. Sőt a túlzott méretek gazdái gyakran ugratás tárgyai lesznek. Függetlenül attól, hogy aprócska, vagy jókora szerszámmal áldotta meg őket az ég. Egyes tájegységeken, szubkultúrákban, vagy társadalmi rétegekben más és más név elfogadott a férfiak nemi szervére. Van,ahol a patika-tisztaságú, latinos csengésű, a magyar nyelvben rideg pénisz, vagy a természeti ihletésű hímvessző az elfogadott. Másütt a tájnyelvi szavakat használják. Ezoterikus körökben a szaszkrit nevek jöttek divatba, így a férfi nemi szervet lingamnak, vagy lingának becézik. (Esetleg ebből eredően ingának) 

A fiú gyermek nemi szervét általában kukinak, kukunak, fütyinek, mukinak, kukacnak becézik. Ám amikor a másodlagos nemi jelleg megjelenik a kamasz gyereken, ezek a nevek kínossá válnak. Nem nagyon van helyette más, ahogy legálisan hívni lehet. Az urológusok azt tapasztalják, hogy a férfiak a „farok" és a „pénisz" szavakat merik leginkább használni, ám „nem hivatalos" helyen előszeretettel adnak neki vicces neveket.

Teljesség igénye nélkül a leggyakoribb szleng-nevek a férfi nemi szervekre – ezek némelyike pejoratív értelmű: pénisz, péló, fasz, pöcs, farok, dákó, kár/káró (a cigány nyelvből), gyík, kígyó, kékeres, mikrofon, egyszemű, virsli, kolbász, nyeles tojás, kopasz fejű, puska, pisztoly, kard, pöröly, cápa, fúró, stb… 

A titkos templom – a bölcs yoni
A férfi nemi szervet sem túl könnyű sértés nélkül, szalonképes szavakkal körülírni, beszélni róla, vagy éppen arról, amit vele tenni szeretnénk, vagy tőle kapnánk, várnánk. Hát még milyen hátrányban van szegény női nemi szerv, ami kívülről nem is látszik, titkosan bújik meg a lábak között. A nők nem szokták gusztálni egymásét, ahogy a férfiak. Sőt, sokan még a sajátjukat sem vették szemügyre – pedig egy kiskézi tükör elég hozzá. A fazonra nyírt szőrzet divatba jötte elég sokat lendített ugyan a nők saját nemi szervük ápolásához és kényeztetéséhez kapcsolódó kényes viszonyán, de a helyzet még mindig mostoha. Az ezoterikusok a női nemi szervet szanszkrit nevén, jóninak (yoni) hívják. A nők nemi szervének neve azonban gyakran ugyanaz marad, mint kislány korukban.

Nézzük most a női nemi szerv neveit, szintén a teljesség igénye nélkül, vállalva a pejoratív jelzőket is: vagina, vagi, vágat, punci, nuni, nunci, nuna, puna,puni, pina, picsa, lina, suna, mindzsó (cigány nyelvből), vagy a kissé szépelgős kehely, szirom, lótusz, vagy egyéb virágos hasonlatok. Használatos még a nemi szervre utalva a klitorisz néhány neve, mint a pöcök, pecek, szilvamag. A népi elnevezések azonban „csúnyának" titulálták, s szégyenletesnek tartották. 

Beszélni róla -de hogyan?
A szexről szóló könyvek azt tanácsolják, hogy a párok beszélgessenek arról, mi a jó nekik az intim kapcsolatban. Mondják el, hogy szeretik a kényeztetést a másiktól. A valóság azonban sokkal bonyolultabb. Nincsenek megfelelő, legitim szavak arra, hogyan beszélhetünk nemi szerveink izgalmáról. A legtöbb nőnek és férfinak még az is kínos, hogy teljes valójában megmutassa önmagát, nemhogy még beszéljen is róla! A hosszú kapcsolatokban ugyanúgy került, tabu téma lehet ez, mint a frissen alakult, vagy éppen a szeretői viszonyokban. A különbség nem a kapcsolat intenzitásában, vagy időtartamában van, hanem abban, mennyire érettek a felek arra, hogy szexualitásukat, testüket vállalják.

Mutasd meg – úgy könnyebb!
A szerelmi játékok nyelve nem minden esetben a szó. Néha a mozdulat, egy megmutatott fogás, egy finom irányítás, egy gesztus, vagy egy megállított kéz többet ér, ha odafigyelünk a másik apró jelzéseire. Sötét szobában a takaró alatt ez elég nehézkes, a gyertyafény gyakran kevés, a díszkivilágításban pedig minden apró bőrhiba látszik, amitől a nők rettegnek. Néha a bútorzat sem alkalmas arra, hogy őszintén meg lehessen mutatkozni egymás előtt. A Titkos Házakban a diszkréten elhelyezett tükrök, az erotikus félhomály, a franciaággyal szemben elhelyezett táncrúd és babzsák fotel, az intim együttlét minden pozícióját segítő tantra ágy, vagy a játékos hancúrozásra hívó szoba sokkal könnyebbé teszi a szerelmespároknak, hogy megmutassák egymásnak azokat az intim vágyaikat, amikről nehéz beszélni.